Zserbó

Gazdi:Nóri

Még a Dexter előtti időkben gyakran találkoztam beszari zsebkutyákkal. Olyanokkal, akik összerezdültek még akkor is, mikor a száraz borostyánt megfújta a szél.

Én viszont mindig olyan zsebkutyát szerettem volna, aki vagány, de nem zsebterrorista. A pasim mindezt sportos yorkiként aposztrofálta. Nagy szerencsénkre nekünk egy sportos yorkink van.

Persze eleinte bármennyire is szerettünk volna már kimozdulni, először ki kellett várnunk a kötelező oltásokat. Ezek a hetek végtelen hosszú időnek tűntek. Én például annyira ráparáztam az esetleges fertőzésre, hogy a barátaink cipőben még az előszobába sem jöhettek be, le kellett venniük már a folyósón. Sőt, simogatni is maximum kézmosás után lehetett a kicsikét. Mindenki hülyének nézett, de így legalább nyugodt voltam.

A várva várt első séta persze botrányosra sikeredett. A hámot (azzal kezdtünk, attól tartva, hogy a nyakörvvel a nagy szertelenségben letépi a fejét, de legalábbis megfullad) és a pórázt viszonylag nyugodtan kezelte, a hirtelen jött óriási teret viszont izgatottan. Totál meg volt zavarodva, mindenkihez odament, ugrált, örült, szaladgált le-fel, szinte követhetetlen volt a mozgása. Igazi cikifejség volt az első néhány séta. A határtalan öröm „áldozatainak” csak szabadkoztam, hogy még csak most kezdtük, meg nagyon kicsi még, bocsi, Dexter, nyugi, bocsi...

Abból a szempontból viszont szerencsés helyzetben voltam, hogy az oltások után elkezdhettünk „összejárni” két még zsebkutyább haverjával, akikkel hamar megtanult a saját szintjén játszani. Saját súlycsoportjában remek tréning volt neki, megtanult birkózni, felülkerekedni, vagy ha szükséges, visszavenni a tempóból. De más a négy fal közötti haverkodás, és más a kemény utcai élet.

Hosszú sétákhoz : hordozható itató palack  

Séta közben első találkozása egy nagyobb méretű kutyával először meghökkentette. Leginkább akkor lepődött meg, amikor a nála négyszer nagyobb kutya próbálta a fejét bedugni a hátsó két lába közé. Persze nem avatkoztam be, hagytam, hogy megtapasztalja, hogy vannak nála jóval nagyobb srácok is. Szerencsére a kezdeti megszeppenés után már boldogan ugrálta körbe a nagyobb havert, és semmi félelem nem látszott rajta. Később azt is megtapasztalta, hogy milyen az, amikor a kis hülyére „rászól” a nagy kutya. Ekkor sem volt gond, egy másodperc alatt felvette a behódoló testtartást, majd folytatódott tovább a játék. Mivel soha nem kaptuk ölbe Dextert, ha egy ismeretlen, nagyobb kutya jelent meg a színen, talán pont ezért számára első blikkre minden kutya pajti. Persze ez nem azt jelenti, hogy egyből a nyakába ugrik, úgy tűnik, igyekszik felmérni a terepet, és ha nincs pozitív visszajelzés, akkor ő sem melegszik bele az önfeledt játékba.

A pórázos köröknél lényegesen más a szabadon futás, mondjuk a Tabánban. Be kell vallanom, az első elengedésnél nagyon aggódtam. Nehogy eltapossák a játék hevében! Jaj, csak szét ne marcangolja egy nagy dög! Ki ne szaladjon az útra! Csupa félelem… De gyorsan kiderült, azok a kutyák, akiket póráz nélkül sétáltatnak, többnyire nem támadó jellegűek – bár azért érdemes a gazdival néhány szót váltani - , a nagyok vigyáznak a kicsikre, és a kissrác nem kolbászol túl messzire a gazditól. Egyébként is, Dexter roppant barátságos, játékos, nem egy provokatív típus, nem történhet semmi baj, na! – nyugtattam magam.
Baj?! Ugyan, őrületes játék! Hihetetlen volt, soha ilyennek előtte nem láttam! Olyan megrészegült volt a szabadságtól és a közös játéktól, hogy én csak szó nélkül álltam és vigyorogva néztem.  Jó volt látni, miként jut el egy kutyus az első sétától, az önfeledt, szabadtéri játékig más kutyákkal. Persze akkor is nagyon édes, amikor velem játszik, de a két dolog összehasonlíthatatlan. Nagyon fontosnak tartom, hogy gyakran legyen ilyen élményben része és az én szerepem ilyenkor csak a behívásra korlátozódjon. Azért nem tagadom, borzasztóan jól esik, mikor az önfeledt játék közben a nevét hallva Dexter boldogan rohan hozzám. Ilyenkor érzem, hogy fontos vagyok neki, és én vagyok az ő – kimondom, imádnivaló - gazdija. Aztán persze szalad vissza a méretes goldie, gordon szetter és vizsla haverokhoz. Nem bánom! Sőt!

Ha még kölyök a kutyátok, szerintem bátran eresszétek össze nagyobbakkal, és egyszer legyen a pasiknak is igaza, hogy nem a méret a lényeg.
 

Nissy

Gazdi:Kati

A kutyaöltöztetés jellemzően zsebkutyás szokás. Ki nem áll meg közülünk az állatáruházak ruhasoránál, vagy böngészi a netet egy egyedi darabért. Elianar szépséges ruháit már megcsodálhattuk a fórumon, most arról mesél, miért a blökiket választotta a kifutó helyett.

Egy laikus - pláne egy német juhászos - azt kérdezi: Egy szőrős állatnak miért kell ruha?

A kutyákra hidegebb napokon a gazdik gyakran adnak ruhákat, cipőt. Ez laikus szemmel talán csak divathóbortnak számit, de valójában nagyon fontos szerepe van! Igaz, hogy van szőrük, de a lakásban tartott kutyák szőrzete nem olyan dús és ellenálló a hideggel szemben, mint a szabadon tartott kutyáké. A rövidebb és ritkább szőrzetű kutyusoknak akár veszélyt is jelenthet a hideg, hisz a bundájuk hamar átnedvesedik, akár tüdőgyulladást is kaphatnak. Ne felejtsük azt sem, hogy a kutyáink mozgásigénye nem csökken attól, hogy az idő hideg odakint (legfeljebb a gazdié). A ruhákban kedvencünk hideg időben sem fog megfázni, és a sétáltatás idejét sem kell lerövidíteni.

Mióta tervezel és készítesz ruhát kutyáknak?

Az első ruhát másfél éve készítettem, az én Ronim számára. Valójában az adott ötletet, hogy - miután napokon át kerestem a boltokban megfelelőt - nem találtam olyan ruhát, ami tetszett volna, vagy a minősége és a kinézete egyenes arányban lett volna az árral. Számomra a bolti árak (6 000 - 10 000 Ft) horribilisnek tűntek. Ekkor döntöttem úgy, hogy saját magam fogom elkészíteni.

Honnan jönnek az ötletek?

Az ötletek (sajnos) éjszaka jönnek :) Ilyenkor már nem is tudok visszaaludni, csak a reggelt várom, hogy megvalósíthassam. Általában az anyagok színe és mintája hozza az ötletet. Bevallom, sokszor merítek ötletet neten látott méregdrága márkás összeállításokból is.
 

Mi volt a legextrémebb kérés?

Nem volt eddig semmilyen extra kérés, ami szintén bizonyítja, hogy a kutyaruha nem divathóbort, hanem egy szükséges felszerelés kedvencünknek.

Tudnál dán dognak is ruhát készíteni?

Igen! Mindössze a méreteire van szükség.

Mi volt idáig a kedvenc darabod és miért?

Általában az épp aktuális ötletem tetszik a legjobban. Nagy öröm mikor készen van, és látom készen azt, ami éjszaka még csak egy kép volt a fejemben, reggel pedig még csak egy vázlat egy papíron.

Az érdeklődők hol tudják megnézni a ruhákat?

Az érdeklődők a www.bestdogfashion.eoldal.hu oldalon láthatnak képeket az eddigi ruháimról. Szívesen látok mindenkit az oldalamon, várok minden hozzászólást, véleményt, de akár építőjellegű kritikát is!

Hogy lehet tőled rendelni?

A rendeléseket email-ben szoktuk megbeszélni. A cím ahol fel lehet venni velem a kapcsolatot: bestdogfashion@gmail.com. Ugyanitt fel lehet iratkozni a hírlevelemre is, amiben a jelenleg kapható darabokról és újdonságokról tájékoztatom a kedves érdeklődőket.

Ha Dexternek egy esküvőre frakkot kérnék, nekiugranál?

Valószínűleg megpróbálkoznék vele:)
 

Elianar ruhái: 1 400 Ft - 2 000 Ft között (zsebkutyáknak)

Itt keresd: www.bestdogfashion.eoldal.hu

Málna

Gazdi:Réka

Az eszményi zsebkutyázás egyik vagánynak, már-már idillinek elképzelt eleme volt számomra Dexter előtt az autózás. Ami aztán a valóságban eleinte rémálom volt. Ma már egészen klasszul autózgatunk, de hosszú út vezetett idáig.

Talán még az oltásai sem voltak meg, amikor kinéztem neki a Fressnapf-ban egy hiper-szuper szállító kosarat, amit az anyósülésre lehet rögzíteni, nyugodtan ücsöröghet benne a kutya, miközben nézelődik. Mivel 9 990 Ft-ba került, igencsak  halogattam a dolgot. Mindig voltak későbbi időpontok; majd ha már beviszem magammal a munkahelyemre, majd ha többet viszem egyedül, satöbbi, satöbbi. Akkoriban leginkább a párommal együtt vittük Dextert magunkkal, így ameddig egyikünk vezetett, addig ő boldogan ült a másik ölében és nézelődött.

Néhány hete viszont elérkezettnek láttam az időt, hogy bevigyem a munkahelyemre. Nem volt mese, eljött az ideje, hogy megvegyem az áhított szállító kosarat. Az üzletben  - talán a halogatás részeként - megkértem az eladókat, hogy bontsunk ki egyet, amibe beültetném Dexet, lássuk, hogy fér el benne. A pénztárcám nagy szerencséjére  sehogy, maximum lábujjhegyen. Hurrá! Nem vettem meg hónapokkal ezelőtt, most küzdhetnék, hogy féláron elpasszoljam a vaterán! Tudtam én! Tudtam én!
 

Karlie biztonság öv "S" - Fressnapf, 2 400 Ft 

Kisebb kutyusoknak "XS" méret

Az öröm persze csak félmegoldás volt, hiszen ott álltam tanácstalanul, mire egy nagyon kedves eladó srác a segítségemre sietett, és megmutatta a Karlie márkájú biztonsági övet. Felpróbáltuk, beállítottuk és tökéletesen állt Dexteren. Az ára pedig? Kimondottan vállalhatóbb, mint az eredetileg tervezett kiadás.
 

Volt biztonsági övünk, spórolt pénzünk, és elszántságunk, hogy kettesben kocsikázzunk. Ám az elszántság sajnos máshogy mutatkozik meg egy kiskutyánál. Dexter elszántan nem akarta, amiről azt hittem, mindkettőnknek jó lesz.

Már az első napon amint elindultunk, elkezdett nyüszíteni, ami viszonylag gyorsan átcsapott egy számomra addig ismeretlen, vad, hangos, kitartó ugatásba. Tudjátok, az a frekvencia, amitől az ember megőrül kora reggel, mert úgy érzi, hogy minden egyes ugatás az agyát szaggatja egyre jobban. Tudtam, hogy nagyon kétségbeesett és azért kiabál, mert neki nagyon nem jó, hogy csak mellettem ülhet és esélye sincs  az ölembe pattani. Elkezdtem őt nyugtatgatni, simogatni, de sajnos ez nem vált be. Néhány percig csöndben maradt, de utána ismét kitartóan folytatta. Ok – gondoltam – ki kell várnom, amíg megszokja. Így telt el az első három nap. Mire beértem a munkahelyemre, szó szerint szétrobbant a fejem a fájdalomtól. Amikor már azt hittem, hogy nem lehet ennél rosszabb, nagyot tévedtem. Na, arra azért nem gondoltam, hogy az én egyetlenem, aki soha még csak be sem pisilt az autóban, a Lágymányos híd közepén gondol egyet, és beszarik. De megtette a stressztől szétzilált kis jószág! Gondoljatok bele, fél kezem a kormányon, miközben próbálom Dexter tartani, hogy ne lépjen bele a saját szarába, és a harmadik kezemmel rángatom ki alóla a szaros pokrócát. Ugye, azt mondanom sem kell, hogy akkor kivételesen lágyra sikeredett a dolog, gondolom az izgalomtól. 

Ezek után a második héten éreztem, hogy valamit ki kell találnom, ami megnyugtatja. Először is megemeltem a kutyát. Aláraktam a „glampárnáját”, ami legalább 10 cm vastag és jó kemény, így már ülőhelyzetben is kilátott az autóból.  Igazság szerint ez sem hozta meg a várva várt sikert. Bár már ritkábban, de még mindig kiabált az autóban. Aztán az egyik reggel, amikor elkezdett nyüszíteni – innen már csak másodpercek kérdése az ugatás – elkezdtem őt dicsérni. És láss csodát, abbahagyta, majd lefeküdt! Először, azt hittem, hogy ez csak egy véletlen volt, de a következő nyüszítésnél is megdicsértem, mire ő elhallgatott. Alig hittem el, de itt ért véget az őrület. 

Most már tényleg nagyon klassz együtt autózni Dexterrel! Ha elkezd méltatlankodni, megdicsérem és hirtelen nagy lesz a szerelem. Azt hiszem, most már ő is élvezi az autózást. Amint magállunk – akár 5 másodpercre is – azonnal feláll nézelődni, ezzel vidám perceket szerezve a mellettem araszoló autósoknak. Ha nem lenne nekem Pisti, szerintem tutira így pasiznék.
 

Sammy

Gazdi:Andi

Nagy vágyam volt egy olyan kutyus, aki legalább az alap parancsokra hallgat, sőt boldogan engedelmeskedik. Sajnos egy kutya sem születik ilyen képességekkel, ezért kezembe vettem a dolgokat.

Teljesen tudatlanul vágtam bele a tanításba, ezért segítségül hívtam a Youtube-ot. Rövid keresgélés után rátaláltam egy teljesen egyszerű módszerre, amit azonnal kipróbáltam. Legnagyobb meglepetésemre Dexter – 3 hónapos kora ellenére - szinte pillanatok alatt megtanulta az „ül” parancsot.

A tanításhoz vegyétek elő a kutyus kedvenc jutalomfalatját, amiből pici darabokkal tudjátok motiválni őt. Térdeljünk le a kutyushoz, aki nagy valószínűséggel össze-vissza fog ugrándozni és vegyünk elő egy kis darab jutalomfalatot. Tartsuk a kutyus feje feletti magasságban, erre a kutyus elkezd felnézni, aminek következtében előbb-utóbb le fog ülni. Ilyenkor azonnal megdicsérjük „Okos kutya!”. Az azonnal visszajelzés nagyon fontos, mert így jön rá, hogy csak akkor kap jutalmat, ha ülő helyzetet vesz fel. Fontos, hogy a jutalmat csak akkor kaphatja meg, ha szépen ül.

A következő falatnál, miközben már kezünkben van a jutalom, adjuk ki az „Ül!” parancsot, majd miután leült, adjuk oda neki és dicsérjük meg. Ezt többször érdemes ismételgetni, mindaddig, ameddig a kutyus biztosan végrehajtja az utasítás. 

Következő lépésként társítsunk a parancshoz kézjelet. Én a mutató ujjamat emeltem fel, mintha egy ujjal jelentkeznék, ez lett nálunk az ültetés jele. Letérdelünk a kutyushoz, elővesszük a jutalomfalatot, és egyszerre használjuk a kézjelet és a parancsszót, és ha leült megkapja a jutalmat, majd megdicsérjük. Ha mindez már profin megy, ugyanezt meg kell próbálni álló testhelyzetben, ilyenkor már nem térdelünk le a kutyushoz. És egy idő után már külön-külön is tudja kezelni a parancsokat. Ki lehet próbálni, hogy csak kézjelre, vagy csk parancskiadásra üljön le.

Fontos, hogy egy kiskutyát 10 percnél tovább intenzíven ne tanítsátok. Naponta kétszer 10 perc bőven elég nekik és ilyenkor még nem fáradnak el. Ha menet közben azt látjátok, hogy a kutyus elveszíti az érdeklődését, érdemes abbahagyni a tanítás és később folytatni.

Lényeg, hogy ez egy közös játék legyen a gazdival és ne izzadságszagú megfelelés. Dexter általában – persze vannak kivételek:) - csak akkor kap jutalomfalatot, ha együtt „dolgozunk”, ezért a tanulást összeköti a jutalommal, amit imád, mint minden kutya. Természetesen idővel jutalomfalat nélkül is működik a dolog, de mindettől függetlenül jutalomfalatos köröket is szoktunk játszani.

Léteznek más módszerek, én ezt próbáltam ki és tökéletesen működött. Nálatok mi vált be?

Ózdi Dobozos Fantom Képi blac

Gazdi:Liszi

Mindenki, akinek yorkija van azt szeretné, hogy ha már a természettől ilyen szép, selymes bundát kapott a drága, akkor kihozza belőle a maximumot.

Természetesen nekem is az egyik első dolgom volt a kefevásárlás. A Fressnapfban egy többsoros fém kefét ajánlották, ahol a fogak végén kicsi gömböcskék vannak, abből is a legkisebb méretet, ami hivatalosan cicakefe.
 

Az első két hónap elég küzdelmes volt... Dexter a fésűt játéknak gondolta, és folyamatosan harapdálta, ráugrált, azaz mindent csinált, csak nem maradt nyugton egy percre sem.  Mivel egy kiskutya figyelmét leginkább a kaja tudja elterelni, ezért minden fésülés előtt magamhoz vettem egy keményebb jutalomfalatot, amit nem tudott azonnal lenyelni, és a jutalomfalat adagolása közben próbáltam kifésülni a szőrét. Nem mondom, hogy teljesen elégedett voltam a végeredménnyel, de ettől függetlenül minden nap próbálkoztam. Abban az időben rettentően utáltam a fésülést, de tudtam, hogy minden nap túl kell lennem rajta legalább egyszer. Amikor először vittem babakozmetikára, a kozmetikus lány megnzugtatott, hogy ez meg fog változni, és egy idő után öröm lesz mindkettőnknek a fésülés. Beletörődően mosolyogtam rajta, és folytattam a napi küzdelmet, titkon azért várva, hogy tényleg történik majd valami jó is. 

Teljesen váratlanul – kb. 2 hónap szenvedés után – egy napon már automatikusan nyúltam a jutalomfalatért, amikor azt vettem észre, hogy Dexter hanyatt fekve, kéjes vigyorral az arcán várja a fésülést.  Jutalomfalat vissza, kutyafésülés ezerrel, amit szerintem ezúttal - életében először! - imádott Dexter. Azóta, amint meghallja a fésű szót, elkezd ugrálni, aztán zsupsz be az ölembe, hanyatt vágja magát, és szinte hallom amint azt kéri, kényeztess-kényeztess, ne hagy abba. Sőt, idővel elkezdte a fésülést "viszonozni", nyalogatja közben a kezemet, aztán tisztogatja a fütyijét - ha olyan kedve van -, egyszóval kölcsönösen kurkásszuk egymást.
 

Hogy mi ebből a tanulság? Nagyon egyszerű; kitartás, kitartás, kitartás! És a fésülés a nap egyik fénypontja lesz!

Porci

Gazdi: Timi

Mi a baj azzal, hogy a kutya otthon marad egyedül és unatkozik? Leginkább az, hogy minden, számára érdekesnek gondolt dolgot megrágcsál.

Amikor hazahoztuk Dextert, az első két nap arról szólt, hogy megtanítsuk játszani. Bizony, megtanítani rá, hiszen az alomban csak a tesókkal birkózott, az új játékokkal nem tudott mit kezdeni. Természetesen megkapta az első S-es sípolós gumicsirkét, egy kisméretű labdát – amit gyorsan kinőtt –, és egy pamutfonalas rágókát. Az első nap incselkedtünk a játékkal, húzogattuk előtte, eldobtuk neki, de semmi. Csak nézett félrebillentett fejjel. Aztán másnap megtört a jég és elkezdte harapdálni, majd vadul rágcsálni a játékait. Persze ez annak volt köszönhető, hogy amikor a kezünket próbálta rágni, rögtön a szájába dugtunk egy játékot és megdicsértük. Így viszonylag gyorsan rákapott a játék ízére.

Engem sem kellett félteni, én is rákaptam.  Olyan játékot kerestem, ami azon túl, hogy jópofa és imádja a kutya, még jót is tesz neki. Elkezdtem keresgélni a neten és rátaláltam a Kong termékcsaládra. Nagyon fancy-nek tűnt, valódi kaucsuk, jutalomfalattal tölthető, kifejezetten a kölyökkutyák ínyéhez kifejlesztve, leginkább fogzás idején. Ja, és nem utolsó sorban „World’s No.1 Dog Toy” egyenesen az USA-ból! Arra gondoltam, hogy ezek az amerikaiak biztosan tudnak valamit, ha díjnyertes lett a játék, de legalábbis egy próbát megér.

És ami még különösen izgatott, az a gumi játékban tölthető „Ziggis” jutalomfalat, ami tisztítja a fogakat, fejleszti a rágóizomzatot, és nem utolsó sorban hosszú időre leköti a kutyust. Megvettem, hazavittem és Dexter imádta. Mivel napközben kiskora óta egyedül van otthon, ezért minden reggel betöltöttem a Kong jutalomfalatját és már rohant is a helyére, egyáltalán nem érdekelte, hogy elmegyünk. Gyorsan kiderült, a Kong jó választás volt.
Ettől persze hamar rámjött a Kong-mánia. Következő szerzeményem a Kong Wubba volt. Textilborítás, polipszerű karok, belül két sípoló gumilabda, amit – ne aggódjatok – nem olyan egyszerű sípoltatni. A mai napig imádja, eldobom-visszahozza-húzogatjuk-eldobom… a végtelenségig játszható őrület. Már néhány hónapja megvan, de tökéletesen bírja a strapát, nem szakad, nem nyúlik, ezen ne is csodálkozzunk, hiszen ez is „World’s No.1 Dog Toy”! Azok után, hogy a második Kong játék is bevált, kinéztem a e következőt, egy Jump N Jack-et.

Ez is minőségi kaucsukból készült, tisztítja az ínyt és a fogakat, valamint a kialakításának köszönhetően jutalomfalatokat, vagy tápot lehet beleszurkálni, amiket kiügyeskednek a kutyusok. A kaucsuk és a forma pedig őrületes pattogást biztosít a lakásban, melynek iránya kiszámíthatatlan, ezért érdemes a bútorokra is figyelni. Ugye nem lep meg benneteket, ha azt mondom, hogy ezt is imádja?! Hurcolja a szájában, mint egy cumit, rágcsálja, visszahozza, teljesen multifunkcionális a játék.

Most itt tartunk Kong ügyileg, de már kinéztem a következőt…

Kong Puppy Small: 1680 Ft

Kong Puppy jutalomfalat Small, 10 db: 2350 Ft

Kong CamoWubba Small: 1808 Ft

Kong Jump n Jack Small: 2190 Ft

Ahol Kongot vásárolok: www.petnet.hu

Esténként, amikor hazaérünk, mindenhol a játékai hevernek a lakásban. Dexter soha nem rágott meg semmit, ami szerintem annak köszönhető, hogy olyan játékokkal van körülvéve, amik lekötik a figyelmét. Fontos, hogy a kutyának – főleg ha sokat van egyedül – legyen lehetősége elszórakoztatni magát, és unalmában ne a lakást kezdje szétkapni. Nálunk a Kong játékok váltak be, mert nagyon okosan – szinte egy kutya fejével átgondolva - lettek kitalálva, így Dexternél a gumicsirke már csak a múlté, Kongék átvették az uralmat.
 

Bömi

Gazdi:Rena

Geo

Gazdi:Janik

Fogalmam sem volt milyen a jó tenyésztő!
Miután megérett az ötlet, hogy szeretnék egy kis yorkit, elkezdtem a netet bújni és próbáltam menő tenyésztőktől puhatolózni. A lelkesedésemből 120 000 Ft felett egy kicsit visszavettem, de megnyugtattak, ha csak hobbi célra szeretnék, akkor találok ennél olcsóbbat is.

Kb. árak 2009 őszén: 50 000 Ft-tól

Lehetőleg leinformálható tenyésztőtől vásárolj!

Kerüld a „jó vételeket”!

És valóban. Elkezdtem nézegetni az online expresszt, ahol több száz yorkit próbálnak eladni. 20 000 Ft-tól egészen százvalahányig. A hirdetések tengerében egyszer csak megláttam egy annyira kedves arcú kutyust, hogy azonnal felhívtam az eladót. Kiderült, hogy a nagynénje tenyésztő, ő csak bizniszel a kutyákkal, de ettől függetlenül beszélgettünk közel fél órát a fajtáról. Annyira meggyőző volt a kiscsaj, hogy bejelentkeztem másnapra a nagynénihez. Amint írtam, a kislány nagyon értelmes, kedves volt, ezzel szemben a nagynéni szerintem nem volt százas. Középkorú nő, aki az édesanyjával egy bazi nagy házban együtt lakik a kutyákkal. Hát nem mondom, hogy nem volt elsőre ijesztő a melltartó nélküli öreglány, aki levegővétel nélkül nyomta, mit kell tudni a fajtáról. A nem rövid felvezetés után kihoztak egy kiskutyát, aki olyan kis nyeszlett volt, hogy elakadt a szavunk. Zavartan összenéztünk párommal és csak annyit tudtam kinyögni, hogy nem pont rá gondoltam…

Ezek után hipp-hopp kilibbent nagymama, kezében egy csodálatos szőrmókkal, na ő volt Dexter. Megláttam, elolvadtam. A kis hülye azonnal elkezdte nyalni a kezemet és teljesen otthonosan berendezkedett az ölemben. Így utólag, szerintem a kis csúnyácska kutya volt a „csali”, mert utána bármit kihozhatnak, az már csak életrevalóbb lehet nála. Ahogy megláttuk Dextert, azonnal tudtuk, hogy őt szeretnénk. Képzeljétek, lehetett alkudni. 65 000 Ft helyett 60 000-ért megkaptuk. Ok, már csak az oltási könyv hiányzik. Mondjuk ez nem volt egyszerű eset, mert rögtön kihoztak 5 db-ot. Május és június végi születési dátumokkal. Na, ez elég furcsa volt. Dexternek a kártyakeveréshez hasonló kavarás után adtak egy május végit, ami szerint elhozatalkor már 4 hónapos volt! (Az asszony emellett lelkesen mogyoróztatta velem a kiskutyát, lám, leszállt mindkét heréje!)
 

Mondanom sem kell, hogy mininek vettük, "4 hónaposan" 70 dkg volt. 2,2 kg-t mondott a tenyésztő végleges súlynak. Amikor megkérdeztük, hogy a metszőfogai miért nincsenek még teljesen kint, azt a választ kaptuk, hogy azért mert a miniknek később nő ki és azonnal váltják a csontfogat. Hát nem így lett.

Így utólag persze már úgy gondolom, megpróbálták mininek eladni nekünk Dextert, úgy hogy trükköztek az oltási bizonyítvánnyal. Sajnos ebben az esetben az állatorvos - aki oltotta őt még a tenyésztőnél - is benne volt, mert váltig állította, hogy tutira május végi a kiskutya. Szerintem még a június vége is kamu volt… Őszintén, ti már láttatok olyan yorkit, amelyik 4 hónaposan 70 dkg, 7 hónaposan már 4 kg és nincs súlyfeleslege? Ugye nem! Viszont 6-8 hetesen 70 dkg már normális, ezért szerintem ő sem lehetett több.

Szerencsére általában jól szoktam választani és a tenyésztő inkorrektsége ellenére sikerült egy egészséges, masszív kutyus találnunk! De ez csak a szerencsén múlt, mert nem voltam eléggé tájékozott vásárlás előtt. Ezért érdemes vásárlás előtt alaposan tájékozódni és nem beleugrani az első "remeknek" tűnő ajánlatba.

Nektek mik a tapasztalaitok a tenyésztőkkel?

Carlos és Alex

Gazdik: Nurie&Laci

Őszintén szólva egy ideje már gondolkodtam az ivartalanításon. Egyre jobban zavart, hogy Dexter folyamatosan a karunkat akarja meghágni. Aztán egy hete elkezdte a lábát pisiléskor emelgetni és a séták már csak a pisiről szóltak. Őrült rohanás oszloptól-oszlopig, aztán haza, és szokás szerint jött a laza esti karkefélgetés. Tenyészteni nem szeretnénk, csak úgy just for fun meg minek csináljon kölyköket, hiszen neki ez is nem is fun, csak ösztön.
 

Persze tele voltam félelmekkel, milyen lesz Dexter utána? Kis zsírdisznó, drótszőrű, szomorú, depressziós, belassult és mi van, ha már  nem is fog régi önmagára emlékeztetni? Beleástam magam a szakirodalomba, kaptam tanácsokat utcán találkozós gazdiktól, fórumozós gazditól (köszi Tim1981!) és ajánlás útján bejelenetettem a műtétre. Csütörtök reggel a műtét napján már alig tudtam nyelni, ráadásul a doki és késett fél órát, szóval tiszta görcs voltam. Szerencsére Dex imádta a rendelőt, boldog volt, és szerintem nagyjából ennyire is emlékszik a nyugató előttről, mert aztán már kellő bódulatban várt a műtétre. A fél órásnak mondott beavatkozás közel egy órásra nyúlt, amit nem értettünk mindaddig, ameddig bemehettünk hozzá és ki nem derült, hogy az egyik heréje a hasüregében pihent... Jah, hogy eddig ezt két "menő" orvos sem vette észre?! Van ilyen. Ahhoz képest, hogy a vásárlás utáni első vizsgálat egy menő budai klinikán 5000 Ft-ba került és megtudtuk, hogy rendben vannak a heréi, valamint normális a testhőmérséklete. Erről ennyit. Ezek szerint mégsem voltak rendben a heréi. Így a kis cupikán két vágás is lett. Egy kicsi a zacsinál és egy nagy a hasán. Dexter kemény fiú, ahogy hazahoztuk szépen ébredezett, délután már peckesen átment a szobán, így ehetett ihatott, amit persze imádott. Az első nap még érezhetően kába volt és belassult önmagához képest, de másnap már 80%-on pörgött. Ma már 120%-on!
 

A gallér, hát igen. Nem a kedvence, de éjszakára kötelező, hogy ne babrálja a varratokat. Péntekig kell kibírnia, akkor megyünk varratszedésre.
 

A hormonokról csak annyit, hogy nagyjából 5-6 hét alatt ürülnek ki a szervezetből, érdemi változás akkor várható. A műtét utáni 4. napnál tartunk, de már nincs kartoszogatás, ami azért megnyugtató:) A pisi őrület még tart, szóval még mindig ő a legaktívabb kutya az utcában.

Árak: 10 000 Ft - 16 000 Ft

Lábadozás: 1 nap

Varratszedés: 8-10 nap múlva

Műtét utáni véraláfutás kezelése: aloe vera-s krém, körömvirág krém

Nálunk jellemzően az ivartalanítás szó hallatán a legtöbben felszisszennek „oh, szegény!”. Miért is? Nyugat-Európában már régóta teljesen bevett szokás, hogy a hobbi célból tartott kutyákat 6 hónapos korukig ivartalanítják, elkerülendő a felesleges túlszaporulatot. Ezt úgy hívják, személyes felelősségvállalás. Ha többen gondolkodnánk hasonlóan, akkor nem lenne szükség ennyi menhelyre és nem várna ennyi szerencsétlen kutya új gazdira. Szóval én mindenkinek csak javasolni tudom az ivartalanítást, mert a kutyus nemzőképességének elvesztésén túl semmilyen negatív következménye nem lesz a beavatkozásnak.