Mindenki, akinek yorkija van azt szeretné, hogy ha már a természettől ilyen szép, selymes bundát kapott a drága, akkor kihozza belőle a maximumot.

Természetesen nekem is az egyik első dolgom volt a kefevásárlás. A Fressnapfban egy többsoros fém kefét ajánlották, ahol a fogak végén kicsi gömböcskék vannak, abből is a legkisebb méretet, ami hivatalosan cicakefe.
 

Az első két hónap elég küzdelmes volt... Dexter a fésűt játéknak gondolta, és folyamatosan harapdálta, ráugrált, azaz mindent csinált, csak nem maradt nyugton egy percre sem.  Mivel egy kiskutya figyelmét leginkább a kaja tudja elterelni, ezért minden fésülés előtt magamhoz vettem egy keményebb jutalomfalatot, amit nem tudott azonnal lenyelni, és a jutalomfalat adagolása közben próbáltam kifésülni a szőrét. Nem mondom, hogy teljesen elégedett voltam a végeredménnyel, de ettől függetlenül minden nap próbálkoztam. Abban az időben rettentően utáltam a fésülést, de tudtam, hogy minden nap túl kell lennem rajta legalább egyszer. Amikor először vittem babakozmetikára, a kozmetikus lány megnzugtatott, hogy ez meg fog változni, és egy idő után öröm lesz mindkettőnknek a fésülés. Beletörődően mosolyogtam rajta, és folytattam a napi küzdelmet, titkon azért várva, hogy tényleg történik majd valami jó is. 

Teljesen váratlanul – kb. 2 hónap szenvedés után – egy napon már automatikusan nyúltam a jutalomfalatért, amikor azt vettem észre, hogy Dexter hanyatt fekve, kéjes vigyorral az arcán várja a fésülést.  Jutalomfalat vissza, kutyafésülés ezerrel, amit szerintem ezúttal - életében először! - imádott Dexter. Azóta, amint meghallja a fésű szót, elkezd ugrálni, aztán zsupsz be az ölembe, hanyatt vágja magát, és szinte hallom amint azt kéri, kényeztess-kényeztess, ne hagy abba. Sőt, idővel elkezdte a fésülést "viszonozni", nyalogatja közben a kezemet, aztán tisztogatja a fütyijét - ha olyan kedve van -, egyszóval kölcsönösen kurkásszuk egymást.
 

Hogy mi ebből a tanulság? Nagyon egyszerű; kitartás, kitartás, kitartás! És a fésülés a nap egyik fénypontja lesz!