Az eszményi zsebkutyázás egyik vagánynak, már-már idillinek elképzelt eleme volt számomra Dexter előtt az autózás. Ami aztán a valóságban eleinte rémálom volt. Ma már egészen klasszul autózgatunk, de hosszú út vezetett idáig.
Talán még az oltásai sem voltak meg, amikor kinéztem neki a Fressnapf-ban egy hiper-szuper szállító kosarat, amit az anyósülésre lehet rögzíteni, nyugodtan ücsöröghet benne a kutya, miközben nézelődik. Mivel 9 990 Ft-ba került, igencsak halogattam a dolgot. Mindig voltak későbbi időpontok; majd ha már beviszem magammal a munkahelyemre, majd ha többet viszem egyedül, satöbbi, satöbbi. Akkoriban leginkább a párommal együtt vittük Dextert magunkkal, így ameddig egyikünk vezetett, addig ő boldogan ült a másik ölében és nézelődött.
Néhány hete viszont elérkezettnek láttam az időt, hogy bevigyem a munkahelyemre. Nem volt mese, eljött az ideje, hogy megvegyem az áhított szállító kosarat. Az üzletben - talán a halogatás részeként - megkértem az eladókat, hogy bontsunk ki egyet, amibe beültetném Dexet, lássuk, hogy fér el benne. A pénztárcám nagy szerencséjére sehogy, maximum lábujjhegyen. Hurrá! Nem vettem meg hónapokkal ezelőtt, most küzdhetnék, hogy féláron elpasszoljam a vaterán! Tudtam én! Tudtam én!
Karlie biztonság öv "S" - Fressnapf, 2 400 Ft
Kisebb kutyusoknak "XS" méret
Az öröm persze csak félmegoldás volt, hiszen ott álltam tanácstalanul, mire egy nagyon kedves eladó srác a segítségemre sietett, és megmutatta a Karlie márkájú biztonsági övet. Felpróbáltuk, beállítottuk és tökéletesen állt Dexteren. Az ára pedig? Kimondottan vállalhatóbb, mint az eredetileg tervezett kiadás.
Volt biztonsági övünk, spórolt pénzünk, és elszántságunk, hogy kettesben kocsikázzunk. Ám az elszántság sajnos máshogy mutatkozik meg egy kiskutyánál. Dexter elszántan nem akarta, amiről azt hittem, mindkettőnknek jó lesz. 
Már az első napon amint elindultunk, elkezdett nyüszíteni, ami viszonylag gyorsan átcsapott egy számomra addig ismeretlen, vad, hangos, kitartó ugatásba. Tudjátok, az a frekvencia, amitől az ember megőrül kora reggel, mert úgy érzi, hogy minden egyes ugatás az agyát szaggatja egyre jobban. Tudtam, hogy nagyon kétségbeesett és azért kiabál, mert neki nagyon nem jó, hogy csak mellettem ülhet és esélye sincs az ölembe pattani. Elkezdtem őt nyugtatgatni, simogatni, de sajnos ez nem vált be. Néhány percig csöndben maradt, de utána ismét kitartóan folytatta. Ok – gondoltam – ki kell várnom, amíg megszokja. Így telt el az első három nap. Mire beértem a munkahelyemre, szó szerint szétrobbant a fejem a fájdalomtól. Amikor már azt hittem, hogy nem lehet ennél rosszabb, nagyot tévedtem. Na, arra azért nem gondoltam, hogy az én egyetlenem, aki soha még csak be sem pisilt az autóban, a Lágymányos híd közepén gondol egyet, és beszarik. De megtette a stressztől szétzilált kis jószág! Gondoljatok bele, fél kezem a kormányon, miközben próbálom Dexter tartani, hogy ne lépjen bele a saját szarába, és a harmadik kezemmel rángatom ki alóla a szaros pokrócát. Ugye, azt mondanom sem kell, hogy akkor kivételesen lágyra sikeredett a dolog, gondolom az izgalomtól.
Ezek után a második héten éreztem, hogy valamit ki kell találnom, ami megnyugtatja. Először is megemeltem a kutyát. Aláraktam a „glampárnáját”, ami legalább 10 cm vastag és jó kemény, így már ülőhelyzetben is kilátott az autóból. Igazság szerint ez sem hozta meg a várva várt sikert. Bár már ritkábban, de még mindig kiabált az autóban. Aztán az egyik reggel, amikor elkezdett nyüszíteni – innen már csak másodpercek kérdése az ugatás – elkezdtem őt dicsérni. És láss csodát, abbahagyta, majd lefeküdt! Először, azt hittem, hogy ez csak egy véletlen volt, de a következő nyüszítésnél is megdicsértem, mire ő elhallgatott. Alig hittem el, de itt ért véget az őrület. 
Most már tényleg nagyon klassz együtt autózni Dexterrel! Ha elkezd méltatlankodni, megdicsérem és hirtelen nagy lesz a szerelem. Azt hiszem, most már ő is élvezi az autózást. Amint magállunk – akár 5 másodpercre is – azonnal feláll nézelődni, ezzel vidám perceket szerezve a mellettem araszoló autósoknak. Ha nem lenne nekem Pisti, szerintem tutira így pasiznék.
